A len még mindíg az egyik legérdekesebb és legperspektívikusabb növény számomra.

2013 szeptember 9

Hogy miért a len? Mert már akkor is az volt a legjobb!

Mini összefoglaló a lenről.

Miután két évet kutatóként a Kékgolyó utcában, az Országos Onkológiai Intézetben töltöttem (2001-2003), elhatároztam, hogy olyan növények élelmiszeripari alkalmazásával fogok foglalkozni és olyan termékeket fogok kifejleszteni, amelyek az emberek egészségének megőrzésére valamint néhány betegség kifejlődésének megelőzésére alkalmasak. A megfelelő objektum kiválasztásánál azok a szempontok szerepeltek, hogy az alapanyag Magyarországon megtermelhető legyen, ne legyenek termesztési korlátai (ne tartozzon semmilyen nemzetközi szabályzás alá), termesztési tapasztalatok legyenek és rendelkezzen az ország a tömegtermeléshez szükséges eszközökkel.

A len mint funkcionális élelmiszer.

A fenti követelményeknek a len felelt meg a legjobban.  2005-ben ezzel a céllal indítottam a Biogreen Kft vállalkozásomat, ahol a len felhasználásával kapcsolatban jelentős eredményeket értünk el  (PCT/HU2005/000095, Föglein Ferenc, US Patent No: 7,976,882).  Az első megközelítésben az ragadott meg bennünket, hogy a len az a növény, amelynek magjában kb. 50%-os olajtartalom mellett az olaj kimagaslóan magas telítetlen zsírsav aránnyal rendelkezik. Négyszer annyi 3 szorosan telítetlen (omega-3) zsírsav termelődik és raktározódik el a magvakban, mint a kevésbé telítetlen omega-6. Köztudomású, hogy a telítetlen zsírsavak könnyen oxidálódnak és az oxidáció megakadályozása nagyon nagy feladat. Ezt a len bizonyos fokig megoldotta. Nagyon kevés olyan olajtermelő növény van, amelyek képesek arra, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavakat ilyen töménységben tároljanak. Ez az általánosan ismert tény nagyon felkeltette az érdeklősünket, mivel azt feltételeztük, hogy a lennek nagyon erős védelmi mechanizmusának kell lennie ahhoz, hogy ezt biztosítani tudja. Valószínűleg a len az evolúció során akkor fejlődött ki, amikor a föld légkörében a mai viszonyokhoz képest a környezet sokkal oxidatívabb volt és a genetikai információt csak ezekkel a tulajdonságokkal tudta megvédeni.

Évszázadok óta ismert, hogy a lenmagnak jótékony hatása van az ember egészségi állapotára. Erre vonatkozóan számos tudományos munka jelent meg és most is folyamatos munka folyik ezen a területen (Hasler, Kundrat et al. 2000; Ranich, Bhathena et al. 2001; Velasquez, Bhathena et al. 2003; Bloedon and Szapary 2004; Penttinen-Damdimopoulou, Power et al. 2009; Petracci, Bianchi et al. 2009; Giada Mde 2010; Mourvaki, Cardinali et al. 2010; Singh, Mridula et al. 2011; Aliani, Ryland et al. 2012; Cintra, Ropelle et al. 2012). Mint funkcionális élelmiszer ismeretesek különböző alkalmazások önállóan és valamilyen más élelmiszerrel keverve. A problémát az okozza, hogy nem lehetett még általános érvényű megállapításokat tenni, mert a kísérleti rendszerek, főleg klinikai vizsgálatok nincsenek összehangolva és nehéz az összehasonlításuk. Emiatt a len alkalmazásakor az élelmiszerekben nem lehet használni azokat az egészségügyi állításokat sem, amelyek pedig a len az ember több ezer éves alkalmazása során azonos egészségmegörző tapasztaltokat mutatnak.

A len, mint anti-oxidációs véderőmű

Véleményünk szerint a pozitív hatások többsége annak a védekezési mechanizmusnak az eredménye, amit a len az evolúciója során kifejlesztett, nevezetesen a len anti-oxidációs képessége (Shahidi 2000; Donaldson 2004; Basch, Bent et al. 2007; Lee, Bhora et al. 2008; Najm and Lie 2008; Haliga, Mocanu et al. 2009; Lee, Krochak et al. 2009; Hayat, Cherian et al. 2010; Udenigwe and Aluko 2010; Juarez, Dugan et al. 2011; Kosinska, Penkacik et al. 2011; Leyva, Zahradka et al. 2011; Makni, Sefi et al. 2011; Razi, Latif et al. 2011; Rhee and Brunt 2011; Zuk, Prescha et al. 2012).

Valamennyi élő szervezet elsődleges célja, hogy genetikai örökítő anyagát biztonsággal átvigye a következő generáció számára. A len mint növény mindent megtett annak érdekében, hogy ez érvényesüljön.  Kezdjük ennek kifejtését kívülről, a lenmag külső felületéről. A lenmagot kívülről egy nagyon nagy molekulájú polyszacharid komplex védi. Ez a polyszacharid a mag tömegéhez viszonyítva 10-13%-ot tesz ki. Amikor a mag nedves környezetbe kerül kb. 1mm vastag nyálkaréteg képződik, amely az emésztőcsatornában nem tud lebomlani és a lenmagvak nagyrészt emésztetlenül

Nyálkaburkolat

A magvakat védő nyálkaburkolat festéssel kimutatható

távoznak a szervezetből.  Ez a nyálkás anyag arabino-xylan és rhamno-galacturonan-ból álló nagyon összetett elágazódásokkal rendelkező óriás molekula. Enzimatikusan nem bontható és a savas, lúgos eljárásoknak is ellenálló molekula. Természetes állapotban a probiotikus baktériumok sem tudják hasznosítani (Warrand, Michaud et al. 2005; Warrand, Michaud et al. 2005; Naran, Chen et al. 2008). Csupán a len maga képes a degradációjára a természetes csírázás folyamán (Rasmussen and Meyer 2010).

A len nyálkaburkolata.

Ismeretes, hogy polyszacharidok jelentős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek (Coulibaly, Kiendrebeogo et al. 2011; Sindhu, Ratheesh et al. 2012).(Cui 2012; Deng, Hu et al. 2012; Huang, Ding et al. 2012; Liu, Chang et al. 2012; Liu and Jiang 2012; Moreira, Nunes et al. 2012; Zhang, Dai et al. 2012). A len nyálka minimum 1000-1500 arabinoxylan-ból álló magas  polimerizációs fokkal rendelkezik, amely a Bifidobacteriumok számára hozzáférhetetlen, holott a xylan tipusú oligoszacharidok rendelkeznek a legjobb prebiotikus tulajdonságokkal (Grootaert, Verstraete et al. 2006; Broekaert, Courtin et al. 2011; Damen, Verspreet et al. 2011; Neyrinck, Possemiers et al. 2011; Van den Abbeele, Gerard et al. 2011; Faber, Dilger et al. 2012). Ékes bizonyítéka annak, hogy a len nyálka bizonyára kitűnő antioxidáns, hiszen arabinoxylan oligoszaharid előállítását len nyálkából csak erős szabadgyök kezeléssel lehet elérni (Guilloux, Gaillard et al. 2009). A hidrogén peroxidból Fe++ jelenlétében a Fenton reakció révén szabadgyökök szabadulnak fel, amelyek képesek a nyálka polyszacharid gerincét megbontani és 30-100 cukormolekulából álló oligoszacharid képződik. Ez nagy áttörés volt  a len nyálka anyagának hasznosításában. Saját kísérleti tapasztalataim azt mutatják, hogy az így feldarabolt órásmolekulát már a probiotikus baktériumok hasznosítani tudják, mint prebiotikumot.

A fenti adatokból egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a lenmag felületét bevonó nyálka anyag úgy viselkedik mint egy (golyófogó) szabadgyök csapda, amely fizikailag és kémiailag védi a mag bel tartalmát.  A len nyálka oligoszacharidjai élelmiszerekbe és gyógyszerekbe építésével jelentős lehetőség kínálkozik az élelmiszerek antioxidációs tulajdonságaink javítására.

A len lignanjai.

A len következő védvonala a maghéjban helyezkedik el. Itt akkumulálódnak azok a vegyületek amelyeknek igen ígéretes egészségvédő hatásuk van. Ezek közül a legfontosabbak a lignanok. A lignanok olyan növényi fenolok, amelyeknek ösztrogén hatásuk van és az emésztő csatorna mikroorganizmusai segítségével mikrobiális úton a vastagbélben átalakulnak humán hormonokká, mint az enterolacton és enterodiol. E tulajdonságaik miatt az ösztrogén indukált rákbetegségek kifejlődésének kockázatát csökkentik (Thompson, Seidl et al. 1996; Qu, Madl et al. 2005; Saarinen, Power et al. 2008; Zhou, Liu et al. 2009; Saggar, Chen et al. 2010; Saggar, Chen et al. 2010). Szintén ismeretes, hogy a növényi lignanok pozitív hatást fejtenek ki a szív és érrendszeri betegségek megelőzésében (Vanharanta, Voutilainen et al. 2003; van der Schouw, Kreijkamp-Kaspers et al. 2005). A legtöbb hatás mögött azonban szintén a lignanok antioxidációs képessége áll (Prasad 2000; Prasad 2000; Prasad, Mantha et al. 2000; Penumathsa, Koneru et al. 2007; DeLorenze, McCoy et al. 2010; Cukelj, Jakasa et al. 2011; Hao and Beta 2012).

A len fitohormonjai

A lenben található lignanok átalakulása humán hormonokká

 A legnagyobb érdeklődés és remény azonban  az ösztrogén típusú rákbetegségekre kifejtett csökkentő hatása miatt alakult ki. (Bambagiotti-Alberti, Coron et al. 1994; Linseisen, Piller et al. 2004; McCann, Muti et al. 2004; Nagel, Mack et al. 2005; Wang, Chen et al. 2005; Chen, Wang et al. 2006; Knust, Spiegelhalder et al. 2006; Touillaud, Thiebaut et al. 2007; Saarinen, Warri et al. 2008; Lehraiki, Attoumbre et al. 2010; Wang, Ma et al. 2010; Bandera, King et al. 2011; Theil, Briese et al. 2011; Abarzua, Serikawa et al. 2012). A mezőgazdasági növények közül a len tartalmazza ezeket a lignanokat a legnagyobb koncentrációban. Sajnos a mi nyálkamentes len csíra termékünkkel egyetlen klinikai vizsgálat sem született, anyagi háttér hiánya miatt, de a mi termékünkkel standardizálni lehetne és összehasonlíthatóvá lehetne tenni a kísérleteket.

Rendelkezünk azokkal a technikai ismeretekkel, amelyek segítségével a len lignan tartalma meghatározható és ezáltal megfelelő minőségű termékek kifejleszthetők.

A külonböző magvak lignan tartalma.

A külonböző magvak lignan tartalma.

Már lenne ilyen termékünk, de a hatóságok bivalens viselkedése miatt nem mertük forgalomba hozni. A szakirodalom szerint ugyanis 200-500 mg napi fogyasztás a hatásos adag, de nekünk csak 30 mg-ot engedélyezett, külföldi termékek azonban 100 mg felett viszont engedéllyel forgalomban vannak. 

Esszenciális zsírsavak a lenben.

A lenmagvak következő védelmi vonala a többszörösen telítetlen zsírsavak. A telítetlen zsírsavak, különösen a három telítetlen kötéssel rendelkező alfa-linolénsav (omega-3) igen érzékeny a különböző oxidációs hatásra. A len örökítő anyaga védelmében azonban egy ilyen oxidációnak kitett molekula előnyös mivel, a még fellehető szabadgyökök nem a DNS-t érik el, hanem esetleg oxidálják ezeket a zsírsavakat. A számos munka közűl csak néhányat említünk, amelyek a többszörösen telítetlen zsírsavak antioxidációs képességéről szólnak (Saha and Ghosh 2011; Xie, Zhang et al. 2011; Yalcin, Ozturk et al. 2011; Zararsiz, Meydan et al. 2011; de Assis, Rech et al. 2012; Farooqui 2012; Garrel, Alessandri et al. 2012; Hankey 2012; Nicolaou 2012; Versleijen, Roelofs et al. 2012). Az omega-3 zsírsavaknak igen nagy jelentősége van a táplálkozásunkban. Az utóbbi fél évszázadban az omega-3 bevitel a szervezetünkbe jelentősen csökkent, ami számos un. civilizációs megbetegedéssel jár együtt (Hayakawa, Yoshikawa et al. 2012; Patterson, Wall et al. 2012; Swanson, Block et al. 2012). Véleményünk szerint a megfelelő arányú omega-3 zsírsav tartalmú élelmiszerek kifejlesztése nemzetgazdasági kötelesség a hazai népesség megfelelő egészségi állapotának eléréséhez. Ezzel a témával nagyon sokan foglalkoznak, a szakirodalma óriási és sokszor ellentmondásos. Mivel az omega-3 zsírsavat az emberi szervezet nem tudja előállítani, ezt csak külső forrásból szerezheti be, ezért véleményünk szerint csak élelmiszerben lehet a szükséges mennyiséget és arányokat kialakítani.  Az omega-3 zsírsav szerepe oly fontos és szerteágazó, hogy azt ebben a kis összefoglalóban nem lehet részletezni. Itt viszont  megemlítünk egy összefoglaló anyagot, amelyből megfelelő információhoz juthat az, aki részletesebben akar megismerkedni ezzel a témával  (Barcelo-Coblijn and Murphy 2009).

A len trigiceridjeinek enzimatikus bomlása.

Kisérleteink során rájöttünk arra, hogy a csírázásban levő magvakban a megnövekedett enzim aktivitás révén  az olajok genetikai kontrol alatt részleges bomlásnak indulnak és különböző mennyiségben diacylglycerolok (DAG olaj) keletkeznek (Föglein Ferenc, PCT/HU2008/000070). A csíráztatott lenmagból 20-25%-osan bontott diacylclycerolt tartalmazó olaj sajtolható ki. Ezért különböztetjük meg a len csíra olajat a többi hidegen sajtolt olajtól „Linom olaj” néven.  Abban az esetben viszont ha a genetikai kontrol alól kiszabadítjuk a folyamatot (a csírázó lenmagot pl. elhomogenizáljuk), a DAG tartalom elérhet a 70 %-ot. Az eljárást szabadalmaztattuk, a magyar szabadalom már él és a legfontosabb gazdasági régiókban a szabadalmaztatás folyamatban van. Az így kapott termékek hasonlítanak azokhoz, amelyeket szintetikus úton állítottak elő, azonban a mi eljárásunkhoz csak az olajos növények saját enzimjei és fehérjéire van szükség. A DAG olajok lebomlása különbözik a trigliceridekétől  és a zsíranyagcserét pozitíven befolyásolja (Flickinger and Matsuo 2003; Saito, Hernandez-Ono et al. 2007; Yanai, Tomono et al. 2007; Takeshita, Katsuragi et al. 2008; Hibi, Takase et al. 2009; Xu, Li et al. 2009; Cho, Hong et al. 2010; Saito, Yamaguchi et al. 2010; Yanai, Tomono et al. 2010). Bizonyított továbbá, hogy a DAG olaj fogyasztása csökkenti a szervezet zsírtartamát és alkalmas az elhízás megakadályozására (Yuan, Ramprasath et al. 2010).

 A fenti kísérleteket Enova nevű DAG olajjal végezték, amelynek a diacylglycerol tartalma kb. 80%. Időközben azonban kiderült, hogy az Enova gyártása során (szintetikus) olyan adalék került az olaj ba, ami rákkeltő hatású és egyik pillanatról a másikra kivonták a forgalomból.  A mi természetes eljárásunkkal már kitaposott piacon jelentős lehetőségeink volnának. Mind gyógyászati célból, mind pedig speciális élelmiszer céljából indokolt lenne késztermékeket fejleszteni. A sikertelenség az Enova olajjal nem állította meg az intenzív kutatásokat a DAG olajok hatásmechanizmusával kapcsolatban és az utóbbi években számos új eredmény született a gyógyászati hasznosításban is (Cho, Hong et al. 2010; Yanai, Tomono et al. 2010; Liu, Wang et al. 2011; Olsson, Sundberg et al. 2011; Wang, Li et al. 2011; Shoji, Mizuno et al. 2012).

Új lehetőségek.

Ugyan elhagytam azt a vállalkozást, amely a szabadalaimat hasznosítja és nincs lehetőségem arra, hogy a saját szabadalmaimat licenszdíj fizetése nélkül magam is hasznosítsam, de a világban a lennel kapcsolatos kutatások olyan intenzívek, hogy úgy érzem, nem maradhatok ki ebből közös erőfeszítésből. Nem maradt számomra más lehetőség, ha lennel akarok foglalkozni, mint az, hogy új módszereket és termékeket fejlesszek ki és ezáltal megszabadúljak kötöttségeimtől. Nincs megoldva még a lenmag nyálka hasznosítása és jelentős fejlesztési lehetőségek vannak a len termékek nem túl kellemes ízének megváltoztatására. Ez utóbbi esetben már vannak kezdetleges eredményeim.

Felhasznált irodalom:

 Abarzua, S., T. Serikawa, et al. (2012). “Antiproliferative activity of lignans against the breast carcinoma cell lines MCF 7 and BT 20.” Arch Gynecol Obstet 285(4): 1145-1151.

Aliani, M., D. Ryland, et al. (2012). “Effect of flax addition on the flavor profile and acceptability of bagels.” J Food Sci 77(1): S62-70.

Bambagiotti-Alberti, M., S. A. Coron, et al. (1994). “Investigation of mammalian lignan precursors in flax seed: first evidence of secoisolariciresinol diglucoside in two isomeric forms by liquid chromatograph/mass spectrometry.” Rapid Commun Mass Spectrom 8(12): 929-932.

Bandera, E. V., M. King, et al. (2011). “Phytoestrogen consumption from foods and supplements and epithelial ovarian cancer risk: a population-based case control study.” BMC Womens Health 11: 40.

Barcelo-Coblijn, G. and E. J. Murphy (2009). “Alpha-linolenic acid and its conversion to longer chain n-3 fatty acids: benefits for human health and a role in maintaining tissue n-3 fatty acid levels.” Prog Lipid Res 48(6): 355-374.

Basch, E., S. Bent, et al. (2007). “Flax and flaxseed oil (Linum usitatissimum): a review by the Natural Standard Research Collaboration.” J Soc Integr Oncol 5(3): 92-105.

Bloedon, L. T. and P. O. Szapary (2004). “Flaxseed and cardiovascular risk.” Nutr Rev 62(1): 18-27.

Broekaert, W. F., C. M. Courtin, et al. (2011). “Prebiotic and other health-related effects of cereal-derived arabinoxylans, arabinoxylan-oligosaccharides, and xylooligosaccharides.” Crit Rev Food Sci Nutr 51(2): 178-194.

Chen, J., L. Wang, et al. (2006). “Flaxseed and its components reduce metastasis after surgical excision of solid human breast tumor in nude mice.” Cancer Lett 234(2): 168-175.

Cho, K. H., J. H. Hong, et al. (2010). “Monoacylglycerol (MAG)-oleic acid has stronger antioxidant, anti-atherosclerotic, and protein glycation inhibitory activities than MAG-palmitic acid.” J Med Food 13(1): 99-107.

Cintra, D. E., E. R. Ropelle, et al. (2012). “Unsaturated fatty acids revert diet-induced hypothalamic inflammation in obesity.” PLoS One 7(1): e30571.

Coulibaly, A. Y., M. Kiendrebeogo, et al. (2011). “Antioxidant and anti-inflammatory effects of Scoparia dulcis L.” J Med Food 14(12): 1576-1582.

Cui, B. (2012). “Chemical analysis of Lycium chinensis polysaccharides and its antitumour activity.” Int J Biol Macromol.

Cukelj, N., I. Jakasa, et al. (2011). “Identification and quantification of lignans in wheat bran by gas chromatography-electron capture detection.” Talanta 84(1): 127-132.

Damen, B., J. Verspreet, et al. (2011). “Prebiotic effects and intestinal fermentation of cereal arabinoxylans and arabinoxylan oligosaccharides in rats depend strongly on their structural properties and joint presence.” Mol Nutr Food Res 55(12): 1862-1874.

de Assis, A. M., A. Rech, et al. (2012). “Omega3-Polyunsaturated fatty acids prevent lipoperoxidation, modulate antioxidant enzymes, and reduce lipid content but do not alter glycogen metabolism in the livers of diabetic rats fed on a high fat thermolyzed diet.” Mol Cell Biochem 361(1-2): 151-160.

DeLorenze, G. N., L. McCoy, et al. (2010). “Daily intake of antioxidants in relation to survival among adult patients diagnosed with malignant glioma.” BMC Cancer 10: 215.

Deng, C., Z. Hu, et al. (2012). “Chemical analysis and antioxidant activity in vitro of a beta-D-glucan isolated from Dictyophora indusiata.” Int J Biol Macromol.

Donaldson, M. S. (2004). “Nutrition and cancer: a review of the evidence for an anti-cancer diet.” Nutr J 3: 19.

Faber, T. A., R. N. Dilger, et al. (2012). “The effects of a galactoglucomannan oligosaccharide-arabinoxylan (GGMO-AX) complex in broiler chicks challenged with Eimeria acervulina.” Poult Sci 91(5): 1089-1096.

Farooqui, A. A. (2012). “n-3 fatty acid-derived lipid mediators in the brain: new weapons against oxidative stress and inflammation.” Curr Med Chem 19(4): 532-543.

Flickinger, B. D. and N. Matsuo (2003). “Nutritional characteristics of DAG oil.” Lipids 38(2): 129-132.

Garrel, C., J. M. Alessandri, et al. (2012). “Omega-3 fatty acids enhance mitochondrial superoxide dismutase activity in rat organs during post-natal development.” Int J Biochem Cell Biol 44(1): 123-131.

Giada Mde, L. (2010). “Food applications for flaxseed and its components: products and processing.” Recent Pat Food Nutr Agric 2(3): 181-186.

Grootaert, C., W. Verstraete, et al. (2006). “Arabinoxylan oligosaccharides with different structures exert a bifidogenic effect in a mixed intestinal community.” Commun Agric Appl Biol Sci 71(1): 159-163.

Guilloux, K., I. Gaillard, et al. (2009). “Production of arabinoxylan-oligosaccharides from flaxseed (Linum usitatissimum).” J Agric Food Chem 57(23): 11308-11313.

Haliga, R., V. Mocanu, et al. (2009). “Effects of dietary flaxseed supplementation on renal oxidative stress in experimental diabetes.” Rev Med Chir Soc Med Nat Iasi 113(4): 1200-1204.

Hankey, G. J. (2012). “Nutrition and the risk of stroke.” Lancet Neurol 11(1): 66-81.

Hao, M. and T. Beta (2012). “Qualitative and quantitative analysis of the major phenolic compounds as antioxidants in barley and flaxseed hulls using HPLC/MS/MS.” J Sci Food Agric.

Hasler, C. M., S. Kundrat, et al. (2000). “Functional foods and cardiovascular disease.” Curr Atheroscler Rep 2(6): 467-475.

Hayakawa, S., D. Yoshikawa, et al. (2012). “Association of plasma omega-3 to omega-6 polyunsaturated Fatty Acid ratio with complexity of coronary artery lesion.” Intern Med 51(9): 1009-1014.

Hayat, Z., G. Cherian, et al. (2010). “Oxidative stability and lipid components of eggs from flax-fed hens: effect of dietary antioxidants and storage.” Poult Sci 89(6): 1285-1292.

Hibi, M., H. Takase, et al. (2009). “The effects of diacylglycerol oil on fat oxidation and energy expenditure in humans and animals.” Biofactors 35(2): 175-177.

Huang, S. Q., S. Ding, et al. (2012). “Antioxidant activities of five polysaccharides from Inonotus obliquus.” Int J Biol Macromol 50(5): 1183-1187.

Juarez, M., M. E. Dugan, et al. (2011). “Effects of vitamin E and flaxseed on rumen-derived fatty acid intermediates in beef intramuscular fat.” Meat Sci 88(3): 434-440.

Knust, U., B. Spiegelhalder, et al. (2006). “Contribution of linseed intake to urine and serum enterolignan levels in German females: a randomised controlled intervention trial.” Food Chem Toxicol 44(7): 1057-1064.

Kosinska, A., K. Penkacik, et al. (2011). “Presence of caffeic acid in flaxseed lignan macromolecule.” Plant Foods Hum Nutr 66(3): 270-274.

Lee, J. C., F. Bhora, et al. (2008). “Dietary flaxseed enhances antioxidant defenses and is protective in a mouse model of lung ischemia-reperfusion injury.” Am J Physiol Lung Cell Mol Physiol 294(2): L255-265.

Lee, J. C., R. Krochak, et al. (2009). “Dietary flaxseed prevents radiation-induced oxidative lung damage, inflammation and fibrosis in a mouse model of thoracic radiation injury.” Cancer Biol Ther 8(1): 47-53.

Lehraiki, A., J. Attoumbre, et al. (2010). “Extraction of lignans from flaxseed and evaluation of their biological effects on breast cancer MCF-7 and MDA-MB-231 cell lines.” J Med Food 13(4): 834-841.

Leyva, D. R., P. Zahradka, et al. (2011). “The effect of dietary flaxseed on improving symptoms of cardiovascular disease in patients with peripheral artery disease: rationale and design of the FLAX-PAD randomized controlled trial.” Contemp Clin Trials 32(5): 724-730.

Linseisen, J., R. Piller, et al. (2004). “Dietary phytoestrogen intake and premenopausal breast cancer risk in a German case-control study.” Int J Cancer 110(2): 284-290.

Liu, C., J. Chang, et al. (2012). “Purification and antioxidant activity of a polysaccharide from bulbs of Fritillaria ussuriensis Maxim.” Int J Biol Macromol 50(4): 1075-1080.

Liu, N., Y. Wang, et al. (2011). “Fast synthesis of 1,3-DAG by Lecitase(R) Ultra-catalyzed esterification in solvent-free system.” Eur J Lipid Sci Technol 113(8): 973-979.

Liu, Q. M. and J. G. Jiang (2012). “Antioxidative Activities of Medicinal Plants from TCM.” Mini Rev Med Chem.

Makni, M., M. Sefi, et al. (2011). “Dietary polyunsaturated fatty acid prevents hyperlipidemia and hepatic oxidant status in pregnant diabetic rats and their macrosomic offspring.” J Diabetes Complications 25(4): 267-274.

McCann, S. E., P. Muti, et al. (2004). “Dietary lignan intakes and risk of pre- and postmenopausal breast cancer.” Int J Cancer 111(3): 440-443.

Moreira, A. S., F. M. Nunes, et al. (2012). “Coffee melanoidins: structures, mechanisms of formation and potential health impacts.” Food Funct.

Mourvaki, E., R. Cardinali, et al. (2010). “Effects of flaxseed dietary supplementation on sperm quality and on lipid composition of sperm subfractions and prostatic granules in rabbit.” Theriogenology 73(5): 629-637.

Nagel, G., U. Mack, et al. (2005). “Dietary phytoestrogen intake and mammographic density — results of a pilot study.” Eur J Med Res 10(9): 389-394.

Najm, W. and D. Lie (2008). “Dietary supplements commonly used for prevention.” Prim Care 35(4): 749-767.

Naran, R., G. Chen, et al. (2008). “Novel rhamnogalacturonan I and arabinoxylan polysaccharides of flax seed mucilage.” Plant Physiol 148(1): 132-141.

Neyrinck, A. M., S. Possemiers, et al. (2011). “Prebiotic effects of wheat arabinoxylan related to the increase in bifidobacteria, Roseburia and Bacteroides/Prevotella in diet-induced obese mice.” PLoS One 6(6): e20944.

Nicolaou, A. (2012). “Eicosanoids in skin inflammation.” Prostaglandins Leukot Essent Fatty Acids.

Olsson, J., B. Sundberg, et al. (2011). “Effect of a vegetable-oil emulsion on body composition; a 12-week study in overweight women on a meal replacement therapy after an initial weight loss: a randomized controlled trial.” Eur J Nutr 50(4): 235-242.

Patterson, E., R. Wall, et al. (2012). “Health implications of high dietary omega-6 polyunsaturated Fatty acids.” J Nutr Metab 2012: 539426.

Penttinen-Damdimopoulou, P. E., K. A. Power, et al. (2009). “Dietary sources of lignans and isoflavones modulate responses to estradiol in estrogen reporter mice.” Mol Nutr Food Res 53(8): 996-1006.

Penumathsa, S. V., S. Koneru, et al. (2007). “Secoisolariciresinol diglucoside: relevance to angiogenesis and cardioprotection against ischemia-reperfusion injury.” J Pharmacol Exp Ther 320(2): 951-959.

Petracci, M., M. Bianchi, et al. (2009). “Development of rabbit meat products fortified with n-3 polyunsaturated fatty acids.” Nutrients 1(2): 111-118.

Prasad, K. (2000). “Antioxidant Activity of Secoisolariciresinol Diglucoside-derived Metabolites, Secoisolariciresinol, Enterodiol, and Enterolactone.” Int J Angiol 9(4): 220-225.

Prasad, K. (2000). “Flaxseed: a source of hypocholesterolemic and antiatherogenic agents.” Drug News Perspect 13(2): 99-104.

Prasad, K., S. V. Mantha, et al. (2000). “Protective effect of secoisolariciresinol diglucoside against streptozotocin-induced diabetes and its mechanism.” Mol Cell Biochem 206(1-2): 141-149.

Qu, H., R. L. Madl, et al. (2005). “Lignans are involved in the antitumor activity of wheat bran in colon cancer SW480 cells.” J Nutr 135(3): 598-602.

Ranich, T., S. J. Bhathena, et al. (2001). “Protective effects of dietary phytoestrogens in chronic renal disease.” J Ren Nutr 11(4): 183-193.

Rasmussen, L. E. and A. S. Meyer (2010). “Endogeneous beta-D: -xylosidase and alpha-L: -arabinofuranosidase activity in flax seed mucilage.” Biotechnol Lett 32(12): 1883-1891.

Razi, S. S., M. J. Latif, et al. (2011). “Dietary flaxseed protects against lung ischemia reperfusion injury via inhibition of apoptosis and inflammation in a murine model.” J Surg Res 171(1): e113-121.

Rhee, Y. and A. Brunt (2011). “Flaxseed supplementation improved insulin resistance in obese glucose intolerant people: a randomized crossover design.” Nutr J 10: 44.

Saarinen, N. M., K. A. Power, et al. (2008). “Lignans are accessible to human breast cancer xenografts in athymic mice.” Nutr Cancer 60(2): 245-250.

Saarinen, N. M., A. Warri, et al. (2008). “Dietary lariciresinol attenuates mammary tumor growth and reduces blood vessel density in human MCF-7 breast cancer xenografts and carcinogen-induced mammary tumors in rats.” Int J Cancer 123(5): 1196-1204.

Saggar, J. K., J. Chen, et al. (2010). “Dietary flaxseed lignan or oil combined with tamoxifen treatment affects MCF-7 tumor growth through estrogen receptor- and growth factor-signaling pathways.” Mol Nutr Food Res 54(3): 415-425.

Saggar, J. K., J. Chen, et al. (2010). “The effect of secoisolariciresinol diglucoside and flaxseed oil, alone and in combination, on MCF-7 tumor growth and signaling pathways.” Nutr Cancer 62(4): 533-542.

Saha, S. S. and M. Ghosh (2011). “Antioxidant effect of vegetable oils containing conjugated linolenic acid isomers against induced tissue lipid peroxidation and inflammation in rat model.” Chem Biol Interact 190(2-3): 109-120.

Saito, S., A. Hernandez-Ono, et al. (2007). “Dietary 1,3-diacylglycerol protects against diet-induced obesity and insulin resistance.” Metabolism 56(11): 1566-1575.

Saito, S., T. Yamaguchi, et al. (2010). “Effect of low concentration of diacylglycerol on mildly postprandial hypertriglyceridemia.” Atherosclerosis 213(2): 539-544.

Shahidi, F. (2000). “Antioxidant factors in plant foods and selected oilseeds.” Biofactors 13(1-4): 179-185.

Shoji, K., T. Mizuno, et al. (2012). “Effects of a meal rich in 1,3-diacylglycerol on postprandial cardiovascular risk factors and the glucose-dependent insulinotropic polypeptide in subjects with high fasting triacylglycerol concentrations.” J Agric Food Chem 60(10): 2490-2496.

Sindhu, G., M. Ratheesh, et al. (2012). “Anti-inflammatory and antioxidative effects of mucilage of Trigonella foenum graecum (Fenugreek) on adjuvant induced arthritic rats.” Int Immunopharmacol 12(1): 205-211.

Singh, K. K., D. Mridula, et al. (2011). “Flaxseed: a potential source of food, feed and fiber.” Crit Rev Food Sci Nutr 51(3): 210-222.

Swanson, D., R. Block, et al. (2012). “Omega-3 fatty acids EPA and DHA: health benefits throughout life.” Adv Nutr 3(1): 1-7.

Takeshita, M., Y. Katsuragi, et al. (2008). “Phytosterols dissolved in diacylglycerol oil reinforce the cholesterol-lowering effect of low-dose pravastatin treatment.” Nutr Metab Cardiovasc Dis 18(7): 483-491.

Theil, C., V. Briese, et al. (2011). “The effects of different lignans and isoflavones, tested as aglycones and glycosides, on hormone receptor-positive and -negative breast carcinoma cells in vitro.” Arch Gynecol Obstet 284(2): 459-465.

Thompson, L. U., M. M. Seidl, et al. (1996). “Antitumorigenic effect of a mammalian lignan precursor from flaxseed.” Nutr Cancer 26(2): 159-165.

Touillaud, M. S., A. C. Thiebaut, et al. (2007). “Dietary lignan intake and postmenopausal breast cancer risk by estrogen and progesterone receptor status.” J Natl Cancer Inst 99(6): 475-486.

Udenigwe, C. C. and R. E. Aluko (2010). “Antioxidant and angiotensin converting enzyme-inhibitory properties of a flaxseed protein-derived high Fischer ratio peptide mixture.” J Agric Food Chem 58(8): 4762-4768.

Van den Abbeele, P., P. Gerard, et al. (2011). “Arabinoxylans and inulin differentially modulate the mucosal and luminal gut microbiota and mucin-degradation in humanized rats.” Environ Microbiol 13(10): 2667-2680.

van der Schouw, Y. T., S. Kreijkamp-Kaspers, et al. (2005). “Prospective study on usual dietary phytoestrogen intake and cardiovascular disease risk in Western women.” Circulation 111(4): 465-471.

Vanharanta, M., S. Voutilainen, et al. (2003). “Risk of cardiovascular disease-related and all-cause death according to serum concentrations of enterolactone: Kuopio Ischaemic Heart Disease Risk Factor Study.” Arch Intern Med 163(9): 1099-1104.

Velasquez, M. T., S. J. Bhathena, et al. (2003). “Dietary flaxseed meal reduces proteinuria and ameliorates nephropathy in an animal model of type II diabetes mellitus.” Kidney Int 64(6): 2100-2107.

Versleijen, M. W., H. M. Roelofs, et al. (2012). “Short-term infusion of a fish oil-based lipid emulsion modulates fatty acid status, but not immune function or (anti)oxidant balance: a randomized cross-over study.” Eur J Clin Invest 42(3): 290-302.

Wang, C. Z., X. Q. Ma, et al. (2010). “Production of enterodiol from defatted flaxseeds through biotransformation by human intestinal bacteria.” BMC Microbiol 10: 115.

Wang, L., J. Chen, et al. (2005). “The inhibitory effect of flaxseed on the growth and metastasis of estrogen receptor negative human breast cancer xenograftsis attributed to both its lignan and oil components.” Int J Cancer 116(5): 793-798.

Wang, W., T. Li, et al. (2011). “Production of extremely pure diacylglycerol from soybean oil by lipase-catalyzed glycerolysis.” Enzyme Microb Technol 49(2): 192-196.

Warrand, J., P. Michaud, et al. (2005). “Contributions of intermolecular interactions between constitutive arabinoxylans to the flaxseeds mucilage properties.” Biomacromolecules 6(4): 1871-1876.

Warrand, J., P. Michaud, et al. (2005). “Structural investigations of the neutral polysaccharide of Linum usitatissimum L. seeds mucilage.” Int J Biol Macromol 35(3-4): 121-125.

Xie, N., W. Zhang, et al. (2011). “alpha-Linolenic acid intake attenuates myocardial ischemia/reperfusion injury through anti-inflammatory and anti-oxidative stress effects in diabetic but not normal rats.” Arch Med Res 42(3): 171-181.

Xu, T., X. Li, et al. (2009). “Effect of diacylglycerol on postprandial serum triacylglycerol concentration: a meta-analysis.” Lipids 44(2): 161-168.

Yalcin, H., I. Ozturk, et al. (2011). “Effect of gamma-irradiation on bioactivity, fatty acid compositions and volatile compounds of clary sage seed (Salvia sclarea L.).” J Food Sci 76(7): C1056-1061.

Yanai, H., Y. Tomono, et al. (2007). “Diacylglycerol oil for the metabolic syndrome.” Nutr J 6: 43.

Yanai, H., Y. Tomono, et al. (2010). “A molecular mechanism for diacylglycerol-mediated promotion of negative caloric balance.” Diabetes Metab Syndr Obes 3: 1-6.

Yuan, Q., V. R. Ramprasath, et al. (2010). “Diacylglycerol oil reduces body fat but does not alter energy or lipid metabolism in overweight, hypertriglyceridemic women.” J Nutr 140(6): 1122-1126.

Zararsiz, I., S. Meydan, et al. (2011). “Protective effects of omega-3 essential fatty acids against formaldehyde-induced cerebellar damage in rats.” Toxicol Ind Health 27(6): 489-495.

Zhang, Y., L. Dai, et al. (2012). “Characterization and in vitro antioxidant activities of polysaccharides from Pleurotus ostreatus.” Int J Biol Macromol.

Zhou, Y., Y. E. Liu, et al. (2009). “Vitexins, nature-derived lignan compounds, induce apoptosis and suppress tumor growth.” Clin Cancer Res 15(16): 5161-5169.

Zuk, M., A. Prescha, et al. (2012). “Engineering flax plants to increase their antioxidant capacity and improve oil composition and stability.” J Agric Food Chem 60(19): 5003-5012.