Új len csíráztatási technika! Jobb íz! Veszteség nélkül!

2014 január 14

A len nyálkaburkának „in-situ”, közvetlenül a magfelszínen történő de-polimerizációja és csíráztatása a nyálkaburok eltávolítása nélkül.

A növényi alapú omega-3 zsírsav.

A len élelmiszeripar alkalmazása és hasznosítása továbbra is az érdeklődés középpontjában van világszerte. Köszönheti mindezt annak, hogy a természet teletömte minden jóval (lásd korábbi összefoglalásunkat: http://www.biogreen.hu/hir/a-len-meg-mindig-az-egyik-legerdekesebb-es-legperspektivikusabb-noveny-szamomra/. Egyike azon növényeknek, amelynek magvai négyszer annyi  omega-3 zsírsavat tartalmaznak, mint omega-6-ot.

Hosszú ideig tartotta magát az a téves nézet, hogy a melegvérű szervezetek nem képesek elég többszörösen telítetlen zsírsavat előállítani az agy és egyéb szervek DHA szükségletének kielégítésére. Ezeket a feltevéseket, az utóbbi években született néhány nagyon fontos kutatási eredmény jelentősen cizellálhatja. Lassan bizonyossá válik, hogy a szükséges strukturális foszfolipid szintéziséhez (idegrendszer) és szabályozó hormonok (prosztaglandinok) előállításához szükséges DHA mennyiséget a melegvérű szervezetek (köztük az ember is) bőségesen elő tudják állítani növényi alapú omega-3, alfa-linolénsav alapanyagból  (Igarashi, DeMar et al. 2007; Barcelo-Coblijn and Murphy 2009; Blanchard, Pedrono et al. 2013; Gibson, Neumann et al. 2013; Domenichiello, Chen et al. 2014). Az eredmények azt mutatják, hogy a máj, a rendelkezésre álló alfa-linolénsavból legalább 30-szor nagyobb mennyiségű DHA-t, (dokozánsavat) állít elő, mint amennyire az agynak szüksége van. Így bőven jut DHA a szervezet egyéb alkalmazásaira. Ezek az eredmények tovább fokozhatják annak lehetőségét, hogy a növényi omega-3 tartalmú, len alapú, élelmiszerek és élelmiszer alapanyagok elfoglalhatják méltó helyüket az üzletek polcain  (Azrad, Turgeon et al. 2013).

A len csíráztatása a nyálkaanyag jelenlétében.

Mintegy 10 évvel ezelőtt, amikor az első len csíráztatási technológiánkat dolgoztuk ki úgy látszott, hogy a len tömeges csíráztatása csak úgy lehetséges, hogy a magvak felületéről eltávolítjuk a vízben oldódó nyálka anyagot. Így tudtuk a magvakat felületileg sterilizálni és biztosítani, hogy a csíráztatáshoz szükséges oxigénhez  hozzájussanak. Időközben számos tudományos kísérleti eredmény született a len magvakat védő nyálkaburokról. Ismertté vált, a nyálkaanyagot tartalmazó poliszacharid összetétele, (Naran, Chen et al. 2008; Ray, Paynel et al. 2013; Kaewmanee, Bagnasco et al. 2014). Továbbá több tudományos dolgozat megerősíti, hogy a vízben duzzasztott nyálka anyag aktív poliszacharid bontó enzimeket tartalmaz.  (Rasmussen and Meyer 2010; Azrad, Turgeon et al. 2013; Paynel, Pavlov et al. 2013). Fontos előrelépést jelentett, hogy a len nyálka poliszacharid-jéből  olygo-arabinoxylan és oligo-rhamnogalacturonan oligo-szacharidokat lehet előállítani. (Guilloux, Gaillard et al. 2009). A len nyálkaanyagának poliszacharid gerince oxidatív körülmények között megbontható és az így keletkezett terméket Lactobacillus populáció energia forrásként hasznosítani tudja (saját kísérleti eredmények).

A fent említett nemzetközi kísérleti eredmények alapján sikerült kidolgoznunk egy olyan technikát, amelynek segítségével a len nyálka eltávolítása nélkül lehet a len magvakat nagy tömegben csíráztatni és ezzel párhuzamosan a csíráztatás során biztosítani tudjuk, hogy a kapott termék megfeleljen a szigorú élelmiszer biztonsági követelményeknek. A nyálka anyagot „in-situ”, közvetlenül a lenmag felületén de-polimerizáljuk, a szervezet számára közvetlenül hasznosítható kisebb molekulákra szedjük. Így még a lenmag nyálka pozitív hatásait is hasznosítani tudjuk  (Habermann, Christian et al. 2009; Nerkar and Gattani 2011; Kristensen, Savorani et al. 2013).  Felhasználva saját tapasztalatainkat az ionizállt víz és a Power Pack ízmódosító hatását illetően, jelentősen tudtunk javítani a termékünk ízén.

Jobb termék kihozatal, gazdaságosabb termelés.

A len csíráztatása során a korábbi eljárásunkban a nyálka anyag eltávolításával minegy 10-15% veszteséggel kellet számolnuk. Az új csíráztatási eljárással lényegében a feldogozás során nincs veszteségünk, ami majd meg fog látszani a piacra kerülő késztermékek áraiban is.

Felhasznált irodalom:

Azrad, M., C. Turgeon, et al. (2013). “Current Evidence Linking Polyunsaturated Fatty Acids with Cancer Risk and Progression.” Front Oncol 3: 224.

Barcelo-Coblijn, G. and E. J. Murphy (2009). “Alpha-linolenic acid and its conversion to longer chain n-3 fatty acids: benefits for human health and a role in maintaining tissue n-3 fatty acid levels.” Prog Lipid Res 48(6): 355-374.

Blanchard, H., F. Pedrono, et al. (2013). “Comparative effects of well-balanced diets enriched in alpha-linolenic or linoleic acids on LC-PUFA metabolism in rat tissues.” Prostaglandins Leukot Essent Fatty Acids 88(5): 383-389.

Domenichiello, A. F., C. T. Chen, et al. (2014). “Whole body synthesis rates of DHA from alpha-linolenic acid are greater than brain DHA accretion and uptake rates in adult rats.” J Lipid Res 55(1): 62-74.

Gibson, R. A., M. A. Neumann, et al. (2013). “Docosahexaenoic acid synthesis from alpha-linolenic acid is inhibited by diets high in polyunsaturated fatty acids.” Prostaglandins Leukot Essent Fatty Acids 88(1): 139-146.

Guilloux, K., I. Gaillard, et al. (2009). “Production of arabinoxylan-oligosaccharides from flaxseed (Linum usitatissimum).” J Agric Food Chem 57(23): 11308-11313.

Habermann, N., B. Christian, et al. (2009). “Effects of fatty acids on metabolism and cell growth of human colon cell lines of different transformation state.” Biofactors 35(5): 460-467.

Igarashi, M., J. C. DeMar, Jr., et al. (2007). “Upregulated liver conversion of alpha-linolenic acid to docosahexaenoic acid in rats on a 15 week n-3 PUFA-deficient diet.” J Lipid Res 48(1): 152-164.

Kaewmanee, T., L. Bagnasco, et al. (2014). “Characterisation of mucilages extracted from seven Italian cultivars of flax.” Food Chem 148: 60-69.

Kristensen, M., F. Savorani, et al. (2013). “Flaxseed dietary fibers suppress postprandial lipemia and appetite sensation in young men.” Nutr Metab Cardiovasc Dis 23(2): 136-143.

Naran, R., G. Chen, et al. (2008). “Novel rhamnogalacturonan I and arabinoxylan polysaccharides of flax seed mucilage.” Plant Physiol 148(1): 132-141.

Nerkar, P. P. and S. Gattani (2011). “In vivo, in vitro evaluation of linseed mucilage based buccal mucoadhesive microspheres of venlafaxine.” Drug Deliv 18(2): 111-121.

Paynel, F., A. Pavlov, et al. (2013). “Polysaccharide hydrolases are released with mucilages after water hydration of flax seeds.” Plant Physiol Biochem 62: 54-62.

Rasmussen, L. E. and A. S. Meyer (2010). “Endogeneous beta-D: -xylosidase and alpha-L: -arabinofuranosidase activity in flax seed mucilage.” Biotechnol Lett 32(12): 1883-1891.

Ray, S., F. Paynel, et al. (2013). “Characterization of mucilage polysaccharides, arabinogalactanproteins and cell-wall hemicellulosic polysaccharides isolated from flax seed meal: A wealth of structural moieties.” Carbohydr Polym 93(2): 651-660.